Több mint ötezer éves, s fennmaradása és gazdagodása az idők folyamán eleven tanúbizonysága fejlődőképességének. Mohenjo Daroban, az Indus-völgyben 1992-ben megtalált jelentős régészeti emlékek között vannak jóga pózban meditáló embereket vagy isteneket ábrázoló pecsételők és pecsétek. Ez azt mutatja, hogy már abban az időben is a jóga gyakorlása annyira fontos volt, hogy művészi ábrázolás tárgyát képezte. Egy elvarázsolt hal leste el először a jóga titkait. Amikor Shiva  Isten  a jóga ura, feleségének a szépséges Parvattinak tanította a jóga tudományát, e halacska megleste őket. Shiva észrevette a kémkedő halat, és üldözőbe vette. A hal sokáig úszott, míg el nem ért India partjaiig. A parton a jóga segítségével emberré változott. Az indiaiak kiemelték a vízből a hal-embert, akit Maciendrának, a halak urának neveztek el. Maciendra hálából megtanította az embereket a jóga gyakorlataira, amelyek közül az egyiket ma is maciendraászanának nevezünk.

A monda szerint Shiva  84000 ászanát gyakorolt végig, hogy rájöjjön, melyek azok, amelyek az embereknek is megfelelők lehetnek. Ebből mindössze 84-et talált alkalmasnak.

A jóga történelmi korszakai

I.e. 6500 előtt- a későkori Méhrgahr városa az Indus völgyében (legalább 8000 éves fejlett városállam)- Ez az időszak még a Sámánisztikus révüléses technikák és a sámánpozitúrák, az úgynevezett sámántartások kora a jóga szempontjából. A különféle sámántartások és egyéb révüléses technikák célja a tudatállapot megváltoztatása és ennek révén olyan hallucinációk elérése, amely az istenségekkel és a természet erőivel való kommunikációt és az azok feletti irányítás megszerzését szolgálta.

Pre-Védikus kor- i. e. 6500-4500- jól látható ennerk a kornak az örökségeként a Méhrgahri civilizáció hagyománya és kultúrája tovább adódik a későbbi korokba és még ma is felfedezhetők a művészetekben és a kézműves alkotásokon a Méhrgahri civilizáció nyomai.

Védikus kor-i.e.4500-2500- Az Indus-Szaraszvati Civilizáció virágkora. Mohendzsaró, Harappá fejlett és virágzó városokká nőnek. Ebből az időből való a jóga első tárgyi emléke, a pecsételők. Ekkor születik a szimbolikus tanításokkal tarkított bőséges védikus irodalom. E kor végére összeomlik az Indus-Szaraszvati  Civilizáció és a kultúra áttelepül a Gangesz partjaira, ahol látszólag a korábbi folytatásként kialakul a Gangesz menti kultúra.

Brahmanikus kor-i.e.2500-1500-Ez az időszaka a Gangesz  folyóvölgy felvirágzásának és a papi osztály megerősödésének. Ebben a korban születik a bőséges brahmana irodalom.

Upanisad kor- i.e.1500-1000- A védák magyarázó szövegeinek megjelenése.

Epikus kor-i.e.- 1000-100- A  Mahábhárata eposz megszületésének és a Budhizmus létrejöttének kora. A jóga szempontjából különösen fontos a Mahábharáta egy könyve, a Bhagavad Gita , amely a jóga lényegét foglalja össze.

Klassszikus kor-i.e.100-i.sz.500- a jógaklasszikus kialakulásának ideje. Ekkor íródnak a ma is használt népszerű irodalmak, mint a Patandzsali által összefoglalt Jóga szútrák, a Szvátmáráma által alkotott Hatha Jóga Pradikripá és a Számkhija Káriká. Ebben a korban él Panini, a szankszrit nyelv nelvtanárának atyja.

Tantra kor-i.sz.500-1300- a jóga lázadó irányzatának ideje, amely átformálja az egész spirituális gondolkodást és hagyományt és szembe száll mindazzal, amit eddig  szentnek tartottak.

Patandzsali követői

Az ősi idők jóga ismerete hosszú időn át, íratlan formában szállt nemzedékről, nemzedékre. Amint ez az ősi filozófia kiszivárgott a kolostorokból, azonnal felkeltette a modern műveltségű indiai orvosok, és szakemberek érdeklődését. India nagyvárosaiban tudományos jóga kutatóintézetek nyíltak. A modern kori változások kezdetét 1957-re tehetjük, amikor India felszabadul az Angol gyarmati irányításból. Indiai Guruk, jóga mesterek telepedtek le Amerikában, és Nyugat-Európában. Ezzel a jóga elindult diadal útjára az egész világon. A jóga gyakorlása a nyugati világban az egészség megőrzést, a fizikai állóképesség és teljesítőképesség növelését jelenti nagy részben. Kevesebb az a jellege, amikor az önmegismerés, a filozófiai gondolatok megértése, a világ megismerése kerül az előtérbe. A mai jógaoktatóknak célul kell kitűzniük a jóga tisztaságának megőrzését, a mélyebb filozófiai tartalmak  és, a Patandzsali által megfogalmazott elvek tovább adását.

A jóga nyolc tagja

A jóga bölcseletét az ősi szent szövegek foglalják magukba, ezeket az ősi filozófiai rendszereket darsanáknak hívjuk. A világ mibenlétére, működésére, az élet céljára keresik a választ. A hat irányzat közül a szamkhija az, amely a jóga filozófiai alapját megteremtette.

A jóga nyolc tagjának a vizsgálata segít megérteni a jóga filozófiai tartalmát.

Patandzsali elmélete szerint a jóga nyolc foka:

         Yama

                  Ahimsa

                  Satya

                  Asteya

                  Brahmacsarya

                  Aparigraha

           Niyama

                  Szaócsa

                  Szamtósa

                  Tapas

                  Szvadhaja

                  Isvara pranidhara

           Pranayama

           Pratyahara

           Dharana

           Dhajana

           Szamadhi

Yama: Az erkölcsi tilalmak öt pontját foglalja magába, azt fogalmazza meg, mit ne tegyünk. Ezek azok a szabályok, amit minden embernek be kellene tartania, irányelvekként, útmutatóként  a gondolkodásába  be kellene építenie.

Ahimsa: nem ártás elve . A tettekben, a szándékban, a gondolatokban, a szavakban kell megnyilvánulnia. Nem  teszek, nem gondolok, nem   mondok,  nem  szándékozom, olyat,  ami saját magamra illetve más élőlényre ártó lenne. Az ártás megbontja saját lelki egyensúlyunkat.

Satya: igazmondás: Az igazság az őszinteség megtartása a tettekben, a szavakban, a gondolatokban. Szorosan összefügg a nem ártás elvével, hiszen ha igazmondók őszinték vagyunk magunkkal, és másokkal, egyben megvalósítjuk az ahimsa elvét is, hiszen lelkünk nyugodt lesz, megszabadulunk félelmeinktől, felmerjük vállalni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Astéya: nem lopás: Ez is szorosan kapcsolódik a nem ártás elvével, hiszen mások tulajdonának az elvételével ártó szándék nyilvánulna meg. Ha valaki megelégszik azzal, amilye van, mentesül a vágyaktól, akkor lelki egyensúlya megmarad.

Brahmacsarja: szexuális önmegtartóztatás. A nézetek megoszlanak. Van  aki szerint a szexuális energia megtartása a szellemi jóga alapfeltétele, mert a megtakarított energia segíti a szellemi fejlődést. Van, aki szerint a szexuális kicsapongást fékezi meg ez az elv. Ez az elv szorosan kapcsolódik a megelégedettséghez, és a mértékletességhez. Ha valaki megelégedett nem hajszolja a szexuális kapcsolatokat, nem sóvárog, hanem megtartóztatja önmagát.

Aparigraha: Az anyagi javak gyűjtögetésétől való menteség. A mai korra lefordítva úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a felesleges anyagi dolgok gyűjtögetésétől kell tartózkodni.

Ha a  Yama tanítások az életmódunk ,a gondolkodásunk részévé válnak , megvalósítjuk a jógikus szemléletet.

Nyjama: ezek azok a szabályok amik megmutatják mit kell tennünk azért, hogy a Yama erkölcsi elvei megvalósuljanak.

Szaocsa: tisztaság: Ezalatt a testi tisztaságot érti belülről és kívülről. A külső tisztaság a test, a ruházat, a környezet tisztaságával egyenlő. A belső tisztaság,  a szavak ,a gondolatok tisztaságát jelentik. Az étkezés, a légző gyakorlatok, a satkarmák helyes alkalmazásával a belső tisztaság elérhető.

Szamtósa: megelégedettség: Ha a vágyak vonzásában élünk,  az megakadályozza a megelégedettséget. Ha a dolgokat elfogadjuk olyannak amilyenek, nem kergetjük az érzéki örömöket, megelégedettek békések leszünk.

Tapas: tűz, lángolás: Ez gerjeszti azt az energiát bennünk, ami egyre tovább hajt minket a kitűzött cél elérése érdekében. Ez  megnyilvánulhat  a mindennapi életben, és a jóga gyakorlása során is.

Svadhaja: önképzés: A tanulás a folyamatos fejlődés, a tudás alapja. A jógában a saját tapasztalás által szerzett tudás elengedhetetlen.

Isvara pranidhana: Istennek szentelni minden cselekvést. Az Isten fogalom a lélek magas szintű állapotát jelzi. A jelenben levés teljes átélése, teljes önfeledség, átszellemültség, a teljes odaadás, mely minden tettünket, gondolatunkat hassa át.

Ászana: Testtartás, mely legyen könnyed és erőlködéstől mentes.Az ülésmód szilárd és örömteli. Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyé válásából fakad. Ettől fogva nem zavarnak többé kettősségek.

 Patandzsali: Jóga-szútra II. 46-48.

A jóga testhelyzetek célja az egész test tudatosságának a fejlesztése. A jóga tartalmaz hosszan kitartott és dinamikus testtartásokat. Növekszik a fizikai egészség, csökken a testi, lelki feszültség. Az ászanák végzése közben nő a figyelem összpontosítás,. Megtörténik a test és az elme harmonizálása. Ettől válik a testtartás jógává.

Pranajáma:Légző gyakorlatok, kiegyensúlyozzák az idegrendszert, oldják a feszültségeket. Először a normál légzés figyelésével, majd speciális gyakorlatokat végezve a test finomabb szerveit hangolja össze. A pránájáma több, mint egyszerű légző gyakorlatok összessége, magában foglalja a rejtett életerő, a prána energiájának harmonizálását. A pránájáma célja a csendes nyugodt állapotú elme létrehozása.

Prátjáhára:  Az érzékszervek visszavonása. Az érzékek ellenőrzés alá vonása. A gondolatok, az érzelmek, a külső ingerek megszüntetése. Létre jön a tudat befelé fordulása,elcsendesedése. E folyamat készíti elő a meditációt.

Dharana: Koncentráció. A szellemi összpontosítás, mely az előbb megvalósult pontokra épül. A tudatosság állapota, mikor képesek vagyunk rezdületlenül a tudatunkat egy pontra irányítani.

Dhayana: Meditáció. Amikor eltűnik a megfigyelő és a megfigyelt között a különbség, a test és az elme energiája egyesül. Egyfajta tudatállapot.

Szamádhi: A meditáció legmagasabb szintje. A jóga legvégső célja, mely szavakkal megfogalmazhatatlan.

„Ha a megismerő megfigyelés célja egymagában ragyog, a megfigyelés pedig a

Maga mivoltában megszűnik, akkor az elmélyedés: szamádhi.”

Patandzsali: Jóga-szútrák